1. |
Elfújta a tél
03:15
|
|||
|
Ölelésed öltöztet hideg éjszakákon,
Legmelegebb kabát az, ami csak volt valah'.
Fagyos szellő kószán kúszik leszakadt gombok mellett,
Sálként szorítod kásás ütőerem.
Voltam a láng, az ágyút gyújtja,
Vagyok a szél, a borút elhozta.
Lettem a víz, a szomjad oltja,
Leszek a föld, a nyugalmat adja.
Kezemben kezeddel, izzó tenyér a tenyérben,
Kesztyűként melegíted fel elfagyott ujjbegyem.
Körbe futva, egymás elől, egyetlen várt pillanat,
Én vagyok, aki Te magad, Te pedig, aki saját magam.
Körbe futva, egymás elől, egyetlen várt pillanat,
Én vagyok, aki Te magad, Te pedig, aki saját magam.
Kezemben kezeddel, izzó tenyér a tenyérben,
Kesztyűként melegíted fel elfagyott ujjbegyem.
|
||||
2. |
Vártam rád
03:37
|
|||
|
Holnaptól más lesz, ezt nem bírom már!
Holnaptól nem maradok, szárnyra kelnék, de nem tudok,
Talán még itt maradok, ha veled tölthetem a holnapot.
Vártam rád!
Tehetetlenül ott álltam, a szakadék szélén szárnyakra várva.
Vágyom rád, vártam rád!
Engedem, hadd vigyen, fújjon, lágyan eresszen tova,
Hulló falevélként merülve, ringatózva essek oda.
Amint odaérek közeledbe, virágba borul minden,
Ahogy az én lelkem kertje egyre, egyre csak, egyre szebb lesz.
Tehetetlenül ott álltam, a szakadék szélén szárnyakra várva.
Vágyom rád, vártam rád!
Kötök egy masnit szívem fölé, hangszalagod nyakam köré.
Körök futnak körön belül, lehetek a valaki, körülbelül.
Örök kérdés, nincs rá válasz. Igen? Nem? Talán várhat!
|
||||
3. |
Tiszta lap
03:26
|
|||
|
Elfáradt a testem, ekkora súlyt nem bírok el,
Fekélyes fájdalom, sötét húzódott a vállon.
Rágatlanul nyelt le, emésztett a fájdalmas tett,
Állj ki előlem, egy darabot kivettél belőlem.
Ülünk szemtől szemben,
Kezünkben a csenddel,
Megfulladunk benne.
Földre hullva, ketten
Fekve egymás mellett,
Szótlanul ne, szótlanul ne!
Miért kell ezt?
Zuhantunk együtt a semmi gyomrába,
Gyomorgörcsben minden pillantásban.
Azt mondod, az életet hajszolom,
Te pedig a szívemet szavaid kanalával majszolod.
Az egyetlen közös tiszta lapunkat
Álmot rajzoló ceruzával színezzük ki újra!
|
||||
If you like utolsø, you may also like:
Classic emo sing-a-longs trade blows with tormented post-hardcore passages on the Brooklyn outfit's powerful sophomore LP.
go to album
Dissonant punk rock with an undercurrent of jubilance that puts noise and dynamics up front.
go to album
Kansas City trio Flooding draw out the more mystical qualities of slowcore and noise rock for a heavy sound that's less stony than doom.
go to album
Laurels of the End of History
by Cime
This imaginative release from Monty Cime blends Latin folk music and experimental noise for a sense of surreal nostalgia.
go to album
Strange and angsty alternative rock from Los Angeles that hovers between haunting and pretty and sharp and driving.
go to album
The latest Djunah LP channels the duo's heavy, intensely cathartic sound to reflect on living with and healing from trauma.
go to album
From L.A. comes the latest from post-rock outfit bondo, with tendrils of spindly guitar snaking through arid percussion.
go to album
